A munkába járás költségtérítése.

A gépjárművek hivatali, üzleti célú használatával kapcsolatos kiadások a Személyi Jövedelemadóról (továbbiakban Szja tv.) szóló törvény alapján elismert költségek. A költség elszámolásánál azonban figyelembe kell venni, hogy a magánszemély milyen jogviszony alapján használja az adott járművet. Elsőként azt kell tisztázni, hogy mi minősül hivatali vagy üzleti utazásnak.

A törvény értelmében

– a kifizető jövedelemszerző tevékenységével összefüggő feladatok ellátása érdekében szükséges utazások, főként a kiküldetések, vagy más munkáltatónál történő munkavégzés miatti utazások még abban az esetben is, ha a munkaszerződésben nem került feltüntetésre ezen foglalkoztatás,

– országgyűlési képviselő, polgármester, önkormányzati képviselők utazása, ha az a tisztségével összefüggő feladatok ellátása érdekében történik.

Semmiképpen nem sorolható ide az olyan utazás, melynél a dokumentumok és körülmények alapján megállapítható – akár közvetve is – hogy csak látszólagosan hivatali vagy üzleti utazás. Ilyen pl. a tényleges szakmai programhoz viszonyított szabadidő programok aránya egy „hivatalos” útra számítottan, de akár az útvonal vagy úti cél alapján vizsgálva.

A gépjárművekkel kapcsolatosan elszámolható üzemeltetési költségek egyrészt az üzemanyagköltségből, másrészt pedig a fenntartási (javítási, felújítási) költségekből állnak. Ebből kitűnik, hogy nem számolható el az úthasználat díja, a parkolási költségek vagy éppen a garázs bérletének a díja. Kormányrendelet határozza meg gépkocsi típusonként a fogyasztási normákat, és a jármű löket-térfogata alapján sorolja be, amelyek alapul szolgálnak az üzemanyag felhasználás költségének megállapításához. A két fogyasztási norma közül szabadon lehet választani, de egy negyedéven belül azonos módszert kell választani, a kettőt nem lehet kombinálni. Ugyanez a szabály vonatkozik az üzemanyag elszámolásának az árára is, mivel vagy a NAV által közzétett ár, vagy pedig az üzemanyag számlán szereplő ár számolható el, és adott időszakra (negyedévre) csak egyféle módszer alkalmazható.

A másik kitétel, hogy a magánszemélynek igazolnia kell a gépjármű tulajdonjogát a kötelező felelősségi biztosítás bizonylatával, melynek megőrzésére az elévülés szabályai az irányadók. Saját tulajdonában lévőnek számít a házastárs vagy a bejegyzett élettárs tulajdonlása is, ill. ha zárt végű lízingbe vásárolta a költséget elszámoló személy, vagy annak házastársa, ill. bejegyzett élettársa.

Költségtérítést a magánszemély

  • a ténylegesen megtett út, esetenként átalány alapján kaphat, ha saját személygépkocsiját rendszeresen használja hivatalos célra. Ezen összeg viszont adóköteles bevételnek számít, tehát a felmerült költségeket is elszámolhatja. A kormányrendelet választási lehetőséget biztosít: fogyasztási norma szerinti vagy az üzemanyagról szóló számla elszámolása mellett figyelembe vehető még 15 Ft/km általános normaköltség. Bármely elszámolási módot választja a magánszemély, ezen választása egy teljes évre köti, és valamennyi általa használt személygépjárműre vonatkozik.
  • Amennyiben azonban a magánszemély a saját tulajdonában lévő személygépkocsival kapcsolatosan útnyilvántartás alapján üzleti célú használatra tekintettel költséget számol el, úgy számolnia kell még a cégautóadó fizetési kötelezettségre is.
  • A magánszemély a saját személygépjármű üzleti célú használatáért kaphat költségtérítést kiküldetési rendelvény alapján is. Ez olyan bizonylat, mely két példányban készül és a kifizető állítja ki, mely tartalmazza a magánszemély és a gépjármű azonosító adatait, valamint a hivatali utazás célját, időtartamát, útvonalát, az utazás költségtérítését és a futásteljesítményt is. A kiküldetési rendelvényre vonatkozóan a törvény kötelező tartalmi elemeket ír elő. Kiállítható a munkaviszonyon kívül egyéb esetekben is, mint pl. a vezető vagy választott tisztségviselői (tagi) megbízási jogviszony alapján, de akár közérdekű munkára való tekintettel abban az esetben, ha a magánszemély csak a tényleges költségei megtérítésére tart igényt.

Az autópálya matrica vásárlására fordított összeg akkor számolható el, ha a saját személygépkocsi üzleti célú használata útnyilvántartással tételesen alátámasztott. Amennyiben a kifizető úgy juttatja az autópálya matricát a magánszemélynek, hogy azt a nevére szóló számlával vásárolja, akkor nem keletkezik adófizetési kötelezettsége egyik félnek sem, még abban az esetben sem, ha azt a magánszemély nem csak üzleti, hivatali célra használja.

Egyéni vállalkozók esetében is a költségelszámolás alapja az útnyilvántartás, de elszámolni kizárólag csak a vállalkozási tevékenységgel összefüggő utakat lehet, és az útnyilvántartásba be is kell ezeket vezetni. A törvény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy útnyilvántartás helyett az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú személygépkocsi használatára tekintettel havonta 500 kilométernek megfelelő költséget számoljon el az üzemi célú használatra tekintettel. Ezen elszámolási módot csak teljes évre lehet választani, de cégautóadó fizetési kötelezettsége nem keletkezik az egyéni vállalkozónak.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a magánszemély a járművet ugyan üzemi célra használja, de az nem képezi a saját tulajdonát. Természetesen ilyenkor is elszámolható az üzemanyag költsége (útnyilvántartás alapján norma szerint, számlával vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapján) és a pl. bérleti szerződés alapján a magánszemélyt terhelő egyéb költségek, valamint az igazolt bérleti vagy lízingdíj. Kivétel ez alól a személygépkocsira vonatkozó bérleti vagy lízingdíj.

A munkába járás költségtérítését a 39/2010. II. 26. Kormányrendelet szabályozza.

Bizonyos esetekben a munkáltatónak nem csak lehetősége, de kötelezettsége is a munkavállaló munkába járásával kapcsolatos költségek megtérítése.

Nem része az adóalapnak, tehát adómentesnek tekinthető a költségtérítés, ha a lakóhely és a munkahely között oda-vissza mért távolságra számítottan (munkanapokra vonatkozóan) a közforgalmi úton mért távolságra vetítve a megfizetett összeg 15 Ft/km. Ez azonban nem azonos a személygépkocsira vonatkozó normaköltséggel, mert itt további költség, mint pl. a benzinköltség nem számolható el, és a 15 Ft/km feletti rész kifizetése a magánszemélynél munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, ezért adóköteles.

2017 jan. 13-tól Kormányrendelet módosította (4/2017. I.12.) a gépjárművel történő munkába járás költségtérítésére vonatkozó szabályait, így a 15 Ft-nak a 60 %-a, azaz 9 Ft jár az alábbi esetekben:

  • nincs közösségi közlekedés a munkavállaló lakóhelye és a munkavégzés helye között
  • a közösségi közlekedés csak hosszú várakozási idővel vehető igénybe a munkavállaló munkarendje miatt
  • a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem tudja igénybe venni a közösségi közlekedést, ezért a hozzátartozója biztosítja a munkába járását
  • a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő, vagy tíz év alatti gyermeke van, aki köznevelési intézményben tanul.

A munkáltató döntheti el, hogy a fenti csoportba tartozó munkavállalók részére megfizeti-e a különbözetet (6 Ft/km). Amennyiben megfizeti, ez a különbözet a munkavállalónak adómentes bevétele lesz, nem kell adót fizetnie.