2017. A magánszemély ingatlan bérbeadásából származó jövedelmével kapcsolatosan a Személyi Jövedelemadóról szóló (továbbiakban Szja tv. – 1995. évi CXVII. tv.) törvény rendelkezik, mely szerint az ebből a tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalap részeként, önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik. A fizetendő adó mértéke; 15 %.

Lakóingatlan tartós jellegű bérbeadása esetén elsőként azt kell meghatároznunk, hogy ezt a bérbeadási tevékenységet milyen minőségben végezzük, mivel ez meghatározza az adózás formáját is. Ezen tevékenység végezhető egyéni vállalkozóként vagy magánszemélyként, ahol újra döntenünk kell, hogy adószámos magánszemélyként vagy bejelentkezési kötelezettség nélküliként (adószám nélkül) végezzük a bérbeadást.

Az egyéni vállalkozókra speciális szabályként vonatkozik, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak ezzel a tevékenységével kapcsolatosan ha az ingatlan-bérbeadási tevékenységéből származó bevételét az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint számolja el. Amennyiben nem él ezzel a lehetőséggel, úgy viszont egyéni vállalkozásból származó jövedelemre tesz szert és meg kell fizetnie azután is az adót, nem csak a 15 %-os Szja-t.

A magánszemély akkor mentesülhet a bejelentési kötelezettség alól -ami az adószám megszerzésének feltétele – ha együttesen teljesülnek az alábbi feltételek:

  • a magánszemély nem egyéni vállalkozó
  • a tevékenység kizárólag adómentes ingatlan bérbeadás (Áfa tv. 86 § szerint)
  • az Áfa kapcsán nem él az adókötelessé tétel választásával nem létesít az Unión belüli adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot.

A bevételek meghatározásakor figyelemmel kell lennünk arra, hogy amennyiben a felek úgy állapodnak meg a szerződés megkötésekor (tehát a szerződésben szerepel) hogy a bérleti díjon felül meg kell a bérlőnek fizetnie a felmerülő ún. rezsi-költségeket is, akkor az erre tekintettel kapott összeg az önálló tevékenység bevételének a részét képezi. Amennyiben azonban a közüzemi számlák a bérbe vevő nevére szólnak, úgy ezen számlák nem képezik részét a bérbeadó bevételének, így azok költségként nem is számolhatóak el.

Előfordulhat olyan eset, amikor valaki úgy adja bérbe a lakását, hogy pl. munkavégzés miatt egy másik településen neki magának is lakást kell bérbe vennie. Ezúttal ezen magánszemély egy személyben bérbeadó is és bérlő is. Ha az általa bérelt lakás 90 napnál hosszabb időre szól, és ezzel kapcsolatosan nem számol el költséget a más tevékenységéből származó bevételével szemben, és még csak részben sem térítik meg számára a bérleti díj összegét, úgy a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a lakásának a bérbeadásából származó bevételéből levonja az általa – másik településen – bérelt lakás igazoltan megfizetett bérleti díját az adott adózási éven belül. A szabályozás nem tartalmaz olyan kitételt, hogy ez csak és kizárólag belföldön lehetséges, így akár a külföldön bérelt lakás bérleti díja is levonható az általunk belföldön bérbe adott lakás bevételéből.

A bérbeadásból származó jövedelem megállapítására vonatkozóan kétféle elszámolási mód van, és ez a mi választásunk szerint lehetséges. Az egyik a 10 %-os, vagy diktált költséghányad alkalmazása, a másik pedig a tételes költség elszámolási módszer.

A diktált költséghányad alkalmazásával a bérbeadásból származó bevételünk 90 %-át kell jövedelemnek tekinteni, és ebben az esetben nem kell a kiadásokról származó számlákat gyűjteni sem. A bevétel 90 %-a után fizetjük meg a 15 %-os Szja-t ha a jövedelmünk nem éri el az évi Egy millió forintos összeghatárt. Ha viszont a jövedelem magasabb az egy millió forintos összegnél évente, abban az esetben fizetnünk kell még 14 %-os egészségügyi hozzájárulást is, ahol viszont saját érdekünk, hogy figyeljünk a 450 ezer forintos felső határra. A másik jövedelem megállapítási módszer a tételes költségelszámolás. Elismert költségként viszont csak az vehető figyelembe amely a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefügg, tehát a bevétel megszerzése és a tevékenység folytatása érdekében merül fel, valamint a tényleges kifizetés tényét szabályszerűen tudjuk igazolni. Költség csak a bevétel mértékéig számolható el. A jogszabály tételesen felsorolja azokat a költségeket, amelyeket a magánszemély elszámolhat a bevételével szemben.

A kétféle elszámolási mód kapcsán fontos megjegyezni, hogy ha a magánszemély a 10 %-os költséghányad alkalmazásával állapítja meg a jövedelmét, akkor az adott adóévben valamennyi önálló tevékenységéből származó bevételére ezt kell alkalmaznia, ideértve az önálló tevékenységére tekintettel kapott költségtérítést is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az első, teljesített kifizetéskor a diktált költséghányad alkalmazását kéri, úgy az adóévben már nem kérheti a tételes költségelszámolást egyetlen önálló tevékenységéből származó bevételével szemben sem. Az adóbevallásban viszont a magánszemély áttérhet a tételes költségelszámolásra, de aki a tételes költségelszámolásról nyilatkozott, az már az adóbevallásban nem alkalmazhatja a 10 %-os költséghányad elszámolási módot.

Fizető vendéglátás (szálláshely-szolgáltatás).

A lakásunk bérbeadásával ellentétben ezen tevékenység esetén a cél nem az, hogy hosszabb távra adjuk ki az ingatlanunkat, hanem éppen ellenkezőleg, csak átmenetileg biztosít a magánszemély szállást. Ezért is rendelkezik a jogszabály úgy, hogy csak az a magánszemély (de nem egyéni vállalkozó) tekinthető fizető-vendéglátó tevékenységet folytatónak, aki egy éven belül (adott adóévben) ugyanannak a személynek 90 napnál kevesebb ideig biztosít szállást. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (továbbiakban Kertv.) értelmező rendelkezése határozza meg, hogy mi sorolható ezen kategóriába.

Az Szja tv. alapján – bizonyos feltételek fennállása esetében – lehetősége van a magánszemélynek a fizető vendéglátó tevékenység végzése esetében egy sajátos adózási mód alkalmazására. Ez a sajátos adózási mód a tételes átalányadózás, melynek összege szobánként 38.400.- Ft évente. Azonban az adót akkor is meg kell egész évre fizetni, ha csak az év egy részében fogad vendégeket. A tételes átalányadót a negyed évet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni, egyenlő részletekben. Természetesen a tételes átalányadózás lehetőség, és nem kötelezettség, ezért a magánszemély választhatja az önálló tevékenység végzésére vonatkozó szabályok szerinti adózási módot is, de számolnia kell még az egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettségével is. A szálláshely-szolgáltatónak a település önkormányzatának szabályai alapján kell beszednie és befizetnie az idegenforgalmi adót a fentiek megfizetésén felül.

Termőföld bérbeadása (ún. haszonbérlet).

Az Szja tv. 3 § 53. pontja határozza meg, hogy mi tartozik ezen kategóriába. A törvény minden esetben megköveteli az írásbeliséget. Az ezen tevékenységből származó bevétel Külön adózó jövedelemnek minősül, amely után meg kell fizetni a 15 %-os személyi jövedelemadót.

Adómentes azonban a haszon bérbeadási tevékenység abban az esetben, ha a bérbeadás minimum 5 éves időtartamra szól. Ilyen esetben a bérbeadót nem terheli az egészségügyi hozzájárulás fizetésének a kötelezettsége sem